Magyar külpolitika – Regionális éllovasból útszéli dilettáns

nepszava.hu · Mar 1, 2026 · Collected from GDELT

Full Article

Orbán Viktor azt hitte, befolyásos nemzetközi politikus lehet belőle, ha Vlagyimir Putyin,, Donald Trump és Hszi Csin-ping parolázik vele. Kiskirálysága megakadályozza, hogy megértse: csak eszköz e trojka kezében és csak addig, amíg Magyarország a NATO és az EU tagja.Ahogyan Magyarország története tagolható az 1990-es demokratikus, majd a 2010-es illiberális rendszerváltásra, úgy osztható fel az elmúlt évtizedek magyar külpolitikája is két szakaszra. Magyarország a közép-kelet-európai rendszerváltások éllovasa volt. Általános konszenzus övezte az euroatlanti integráció szükségességét, amely az 1999-es NATO-tagsággal és a 2004-es uniós csatlakoszással vált teljessé. A nyugati betagozódás mellett kiemelt cél volt a jószomszédi kapcsolatok kialakítása a szomszédos országokkal; létrejött a Visegrádi Négyek (V4) együttműködése. Közmegegyezés övezte a határon túl élő kisebbségi magyarság támogatását, jogainak védelmét, identitásának megőrzését célzó magyar külpolitikai lépéseket. A magyar külpolitikát felkészült, tapasztalt magyar diplomáciai kar valósította meg.Az illiberális rendszerváltással mindez fokozatosan megváltozott. A miniszterelnök autoriter fordulata ugyan már lopakodva a 2000-es évek elejétől megkezdődött, ám a külpolitikában a Fidesz egészen 2009-ig euroatlanti vonalat vitt. A külpolitikai fordulat még a 2010-es választási győzelem előtt megtörtént, amikor Orbán Viktor 2009-ben Szentpéterváron találkozott Putyinnal: ott találta meg a közös hangot a diktatórikus babérokra törekvő két autoriter vezető. Számosan felvetik, hogy mivel „győzte meg” a Kreml ura Orbánt (esetleg beszervezte?), ám az tűnik valószínűnek, hogy a világról vallott közös ideológiai nézeteik adták meg ehhez az alapot – no meg az az (anyagi) haszon, amit a magyar miniszterelnök az orosz energetikai együttműködéstől várhatott.A 2010-es rendszerváltással máris egy oroszbarát kormány került hatalomra Magyarországon. Az oroszpártiság fokozatosan bontakozott ki, de Oroszország Ukrajna ellen indított háborújával robbant be teljes erővel. Orbán nemcsak minden tekintetben az orosz érdekeket követi és képviseli, hanem hatékonyan korbácsolja fel az ukránellenességet is – jórészt újraválasztási esélyeit javítandó. A NATO-ban igen szerény a magyar hozzájárulás Ukrajna támogatásához (fegyverekről szó sem lehet), szinte egyetlen országként Magyarország jóformán csak Ukrajnáról ad be hírszerzési információkat a közös kalapba. Szemben a többiekkel, akik Oroszországra összpontosítanak.A magyar kormány a leghatékonyabban az EU-ban segíti az oroszokat azzal, hogy megvétóz vagy akadályoz minden Ukrajnának nyújtandó segítséget,a kijevi vezetést támogató állásfoglalást, a realitásokat is figyelembe vevő rendezési elképzelést, továbbá mindent megtesz az Európai Unió gyengítése érdekében.A magyar miniszterelnök azonban nemcsak Putyin „hasznos idiótája”, hanem Donald Trumpé is. Miközben az orosz viszonylatban kiemelt érdek a NER gazdagodása, Amerika esetében elsősorban ideológiai a kapcsolat („konzervatív, keresztény értékek”). De arra is irányul az együttműködés, hogy mindkét ország politikai vezetője megerősítse saját pozícióját. Orbán Trumptól is politikai segítséget vár újraválasztásához. Amióta az amerikai Nemzeti Biztonsági Stratégia (NSS) célja az európai integráció lebontása, azóta a miniszterelnök egyforma hévvel és egyszerre szolgálja az orosz és az amerikai elnökök Európával kapcsolatos érdekeit. Orbán a maga módján segíti Trumpot: hatalomtechnikai ismeretekkel és olyan szuverenista elképzelésekkel, amelyek főszerepet kaptak az NSS-ben is. Eközben ebből gazdasági előny sem származik Magyarország számára. Hiába volt a legutóbbi washingtoni látogatás, onnan a magyar vezetés üres kézzel tért haza. Az amerikai-magyar kapcsolatokban külpolitikai látványpékség van, de kenyér nem sül ki belőle.Magyarország szuverenista szerepe megmutatkozik Kínával kapcsolatban is. Az ország afféle „főkapu” az Európába irányuló kínai tőkebefektetések terén. 2023-ban Kína európai beruházásainak ~44, 2024-ben pedig ~31 százaléka érkezett Magyarországra, megteremtve a vámmentes jelenlét feltételeit. Különösen az akkumulátor- és elektromos autógyártás esetében kiugró a magyar szerep. Bár nincs olyan mértékű „összeborulás”, mint Moszkvával vagy Washingtonnal, a magyar vezetőnek imponál, hogy ezzel a harmadik nagyhatalommal is „jóban lehet.Eljött az autoriter vezetők nagy erőfitogtatása, Hszi, Kim Dzsongun és Putyin mellett Szijjártó és Fico is tündökölhetett a pekingi parádén Sokan felvetik: lehetséges-e jóban lenni egyszerre három szuverenista nagyhatalom vezetésével. Hosszú távon biztosan nem. Ám átmenetileg lehet szolgálni őket háromszoros trójai falóként. Moszkva falovaként Ukrajna és az EU ellenében, Washington eszközeként az EU bomlasztásában, Peking esetében pedig az EU-s piacokhoz való vámmentes hozzáférésben.Az orosz és kínai barátkozáshoz is kapcsolódó „keleti nyitás” politikai álom. A valóság: Magyarország külkereskedelmi forgalmában Európa aránya 88–90 százalék, a kínai import 6–7, az orosz pedig 4–5 százalékos. A Kínába és Oroszországba, valamint a „türk testvérekhez” irányuló export gyakorlatilag mérhetetlen. Miközben a magyar gazdaság azonnal összeomlana az EU nélkül, Orbánék mindent megtesznek az uniós politikai összeomlasztásáért.Az EU-val meglévő konfliktus egyik kiváltója, hogy – elsősorban a jogállamiság és a korrupció problémái miatt – a kötelezettségszegési eljárások nemcsak feszélyezték Budapest és az EU kapcsolatát, hanem végül a „pénzcsapok elzárásához” vezettek. Az eljárások száma 2013–18 között folyamatosan emelkedett. 2019 volt egy visszaesés, ám a megindított eljárások száma 2021-ben csúcsot döntött, majd utána valamelyest alacsonyabb számban, de évente magas szinten maradt. Budapest nemcsak nagy összegektől esik el, hanem folyamatosan büntetést kell fizetnie a migrációs szabályok be nem tartása miatt.Az Európai Bizottság észrevette, hogy az Orbán-kormány korlátozza a sajtószabadságot, négy ügyben is kötelezettségszegési eljárást indított Magyarország ellenAz „úgyis mindegy, úgysem kapunk pénzt” hozzáállás részben magyarázza csak, hogy Orbánék miért olyan vehemensek „Brüsszellel” szemben. A további meghatározó okok között szerepel a magyar rezsimnek az EU alapelveivel szembemenő autoriter jellege, valamint az orosz és amerikai érdekek képviselete is. Orbánék az EU-n belüli vétózás-akadályozás mellett két további módszerrel „segítik” az integráció gyengítését. A V4 romboló eszközként való felélesztése látszólag eredményes. A szlovák Ficóval és a cseh Babišsal reménykednek a sikerben. Ám velük kapcsolatban is komolyak a korlátok. Ők nem kockáztatnák az országaiknak folyósított uniós pénzeket, ami egyben határt szab, mennyiben hajlandók együttműködni Orbánnal.A másik magyar módszer a szélsőségesekkel (az AfD-vel Németországban, Le Pen Nemzeti Tömörülésével Franciaországban, a VOX-szal Spanyolországban) folytatott együttműködés – (anyagi) támogatást is nyújtva annak érdekében, hogy idővel ők kerüljenek hatalomra országukban. De itt is megvannak a határok. Orbán szélsőséges Trump-pártiságával szemben az európai szuverenitást támadó trumpi politika már az ő számukra is elfogadhatatlan. Ez azonban még nyitott végű játék, Orbán remélhet sikert a majdani választásokon ezekben az országokban.Donald Trump lazán semmibe veszi más országok szuverenitását, Orbán Viktor és az európai szélsőjobb azt se tudja, mit válaszoljonVégül, az Orbán-rezsim eldobta a magyar kisebbségeket. A kapcsolatépítés a szomszédos országok autoriter potentátjaival a magyar kisebbség elárulásához vezetett. Előbb Romániában az úzvölgyi magyar katonasírokon ugráló, szélsőséges román elnökjelölt, George Simion támogatásával, majd a későbbiekben a teljes hallgatással a magyarellenes Beneš-dekrétumok Fico általi alkalmazásával, tagadásuk büntetőjogi szankcionálásával kapcsolatban.Az orbáni „külpolitika” teljes szakítást jelent a 2010 előtti külpolitikai konszenzussal. Keresztbe tenni az EU-nak, ahol csak lehet: vétózni, akadályozni, közben a szélsőséges, szuverenista erőket támogatni. Az Európa-ellenes diktátorok, autoriter vezetők (Putyin, Hszi, Trump) melletti kiállás teljes mellszélességgel, az integráció lebontását célzó tevékenységük és birodalmi ambícióik feltétel nélküli támogatása. A regionális együttműködés instrumentalizálása saját érdekében. A határon túli magyarok elárulása. Összességében: az orbáni „külpolitika” célja minden területen a személyes autokrácia hatalmi és anyagi bázisának biztosítása és megerősítése – szemben Magyarország valódi nemzeti érdekeivel.A külpolitikai szakmaiatlanság hű tükörképe a magyar diplomáciai diskurzus útszélivé válása. Megengedhetetlen hangnem mindenkivel szemben, aki a legkisebb kritikai megjegyzést teszi a magyar külügyekkel és belpolitikával kapcsolatban. A diplomáciai etikett és protokoll eltűnése. Ami azonban a legsúlyosabb: a felkészült magyar diplomáciai kar háromnegyedének kipusztítása. Akik maradtak, azok vagy beálltak a sorba, vagy csendben meghúzzák magukat a „radarszint alatt”, hogy túlélhessék ezt a rezsimet.***Akár még egy évvel ezelőtt is azt lehetett mondani, hogy a külpolitika jogállami és nemzeti érdekek alapjára való (vissza)helyezése viszonylag egyszerű és gyorsan megvalósítható feladat. Tartalmilag újra be kell lépni a NATO-ba és az EU-ba – beleértve például az Európai Ügyészséghez való csatlakozást, az euró bevezetésének megkezdését, az EU és a NATO külpolitikai céljainak valós támogatását. Rendbe kell tenni a szomszédsági kapcsolatokat és támogatni kell a határon túli magyarokat – nem pedig belpolitikai eszközként használni őket.A feladat azonban ennél sokkal bonyolultabbá vált.Bemutatták a Tisza Párt programját, a jogállamiság helyreállításával, a milliárdosok különadójával és az euró bevezetésével jönne Magyar Péter kormányaEgyfelől, pusztán az ígéretekre az EU – a lengyel tapasztalatok alapján – aligha fogja újra folyósítani a befagyasztott támogatásokat. Ehhez mind a jogállamiság helyreállítása és a korrupció elleni fel